A böjt a legrégebbi és leginkább elterjedt gyógymód. A beteg állatok ösztönösen tudják, hogy mi a helyes, amikor napokig nem esznek magukhoz táplálékot. Minden ember ismeri a láz időszakában fellépő étvágytalanságot. Ilyenkor a szervezet lecsökkenti a lékfelvételt, hogy minden energiát a betegség leküzdésére fordíthasson. A böjtkúra nemcsak a betegségek megelőzésére, de gyógyítására vagy enyhítésére is alkalmas… A betegségek kezelésére és megelőzésére szolgáló böjtöt a gyógyításban már az egyiptomiak és Hippokratész is ismerték, és gyakran alkalmazták is, ám a gyógyszertan kanonizálása után Galénos, az ókor egyik legjelesebb orvosa korában (131–200) sok más módszerrel együtt évszázadokra háttérbe szorult. Csak a reneszánsz korban fedezték fel újra a böjtterápiát. Paracelsus minden lehetséges panasz esetén böjtkúrát ajánlott. A módszer különösen az alsóbb néprétegek körében terjedt el, valóban jótékony hatása miatt. A 18. és 19. században Európában, Oroszországban és Amerikában számos tanulmányt adtak ki a böjtről, és több böjtklinikát is nyitottak. Kiemelkedő fontosságú Paschutin (1845–1901) orosz professzor munkássága. Ő vizsgálta elsőként a böjt lélektani hatásait. Akkortájt alapították a legtöbb böjtklinikát.

A szervezet nem kemence
A technika, a gépek és a kémia napjainkban a medicina mentalitását is átformálta. Az orvosok gyakran az emberi szervezetet is modern kémiai berendezésként fogják fel. A kezelés leginkább egyszerű kémiai folyamatra és a rosszul funkcionáló egységek javítására, eltávolítására vagy pótlására korlátozódott. A gyógyító ilyen szempontból aligha különbözik egy mérnöktől és egy szerelőtől. A „tudományos alapú” gondolkodás és az ipari forradalom terméke a kalóriaelmélet. A táplálék energiatartalmának meghatározásához az egyes élelmiszereket egy kemencében elégették (kaloriméter), és a keletkezett energiát megmérték. A méréseredmény alapján állapították meg, hogy bizonyos élelmiszerek energiában szegények-e vagy gazdagok. Az emberi szervezetre tehát úgy tekintettek, mint a kemencére. Túlságosan egyszerű megközelítés ez, hiszen a gyomor-bél csatorna emésztése, a felszívódás és a tápanyagok kiválasztása nem puszta égés, hanem rendkívül bonyolult, többlépcsős biokémiai folyamat. Hogyan alapozhatók hát a diéták ezekre az így nyert eredményekre? Sok természetes gyógymód, mint pl. a böjt, régimódinak tűnik, mivel az új, kémiailag előállított gyógyszerek és a modern készülékek, úgy tűnik, tökéletesen helyettesítik a több száz évvel ezelőtt alkalmazott eljárásokat. Ám ezt a mechanikus-lineáris gondolkodásmódot pusztán tudományos és politikai hatalmi érdekek diktálták. A természetest nem lehet tökéletesen leutánozni és mindig, mindenütt mesterségessel helyettesíteni!

 Mi a léböjt?
Szabad akarattal, saját elhatározásból történő lemondás a szilárd ételek fogyasztásáról és az élvezeti szerekről. DE! Sohasem jár éhezéssel, koplalással: aki éhezik, az nem böjtöl!
Gyógyító böjt – fiziológiai változások
A böjt a szilárd, komolyabb emésztést igénylő táplálékbevitel átmeneti felfüggesztése. A böjtölő arra készteti szervezetét, hogy annak valamennyi funkciója ehhez az új helyzethez alkalmazkodjon. Az adaptáció az alábbi, egymásra épülő stádiumok szerint zajlik.
1. fázis: izgalmi szakasz (1–3. nap)
A táplálékmegvonás okozta „stressz” hatására a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása, valamint a stresszhormonok és akatechol-aminok (adrenalin, noradrenalin) termelődése módosítja a vérkeringést, a légzést és az emésztést a pszicho-neuro-vegetatív szabályozás által. A könnyen elérhető szénhidrátkészletek (glikogén) a májban, a vesékben és az izmokban glukózzá alakulnak át, és fedezik a szervezet energiaszükségletét. Ezek a gyorsan rendelkezésre álló energiatartalékok 1600 kalóriát jelentenek naponta. A szervezet energiaellátása a böjt első napján 80%-ban szénhidrátokból és 20%-ban zsírokból származik. A második és a harmadik napon a zsírmennyiség 40%-kal nő. A zsírfogyasztásra való átállás oka, hogy az energiát adó zsírraktára sokkal nagyobbak a szénhidráttartalékoknál. Egy 70 kg-os ember szervezetében 12–16 kg zsír van, ami kb. 100-150 ezer kalóriának felel meg. Ez a mennyiség 50–70 napig elegendő a szervezet energiaellátásához.
2. fázis: növekvő zsírbontás (a 3–4. naptól a 7–9. napig)
A 3–4. napon a szervezet takarékos működése megváltozik: a stresszhormon-termelés csökken, a szívverés lelassul, a vércukorszint és a vérnyomás csökken, a kiválasztószervek működése fokozódik. Amikor étkezünk, a vészhelyzetre szükséges energiaszükséglet fedezéséhez aktív zsírtartalékok raktározódnak el. Ezek a természetes zsírok (pl. trigliceridek, neutrális zsírok) növényi és állati táplálékokból egyaránt származhatnak. A böjt idején, miután zsírsavakká és glicerinné bomlanak, alkalmassá válnak az energia biztosítására, illetve arra, hogy csekély energiaszükségletnél újból neutrális zsírrá alakulva a zsírszövetben vagy a májban raktározódjanak el. A 3. naptól a szervezet elkezdi felélni zsírtartalékait, miközben elégeti a zsírsavakból képződött ketontesteket. A zsír lebontása azonban terhet ró a májra, ahol a trigliceridek zsírsavakká alakulnak, ketontestek (aceton, béta-hidroxi-vajsav) jönnek létre, és lipoproteinek (koleszterin) keletkeznek.
Az 5–7. naptól jelentkező mérsékelt koleszterinszint-emelkedés átmeneti, mert a koleszterin aktívan részt vesz a zsírsavak és a glukokortikoidok előállításában. Az agy és az izomszövet csak 60-70%-ban fedezi az energiaszükségletet a zsírokból. A második szakaszban a test alkáli (lúg-) tartalékai és ezzel a szöveti pH-értéke csökken. Ez a szövetekben savtúltengéshez vezet. A savtöbblet kompenzálására a szervezet fokozott működésre készteti a vesét. A felesleges savmennyiség egy része a bőrön át, valamint légzéssel a tüdőn keresztül választódik ki, ami a böjtölőnél jellegzetes szájszagot (acetonszagú lehelet) okoz. A második szakasz végén az acidózisos krízis (túlsavasodás) hatására fejfájás, izom- vagy reumatikus panaszok, gyengeség, vegetatív panaszok, hangulatingadozás stb. jelentkezhet, ha nincs megfelelő korrekció (pl. bázikus porokkal, gyógyteákkal és gyógyvizekkel és ásványokkal).
3. fázis: a zsírokból cukor képződik (a 7–9. naptól)
A szervezet lassanként hozzáidomul a böjt által megkövetelt feltételekhez. Állapota stabilizálódik, mihelyt a létrejött ketontestek bekapcsolódnak az energia-körforgásba. A májat elhagyva a ketontestek a vérkeringés útján a test többi részéhez is eljutnak, és mint a glükóz (szőlőcukor), részeseivé válnak az energiatermelésnek. A lebomlott zsírokból ugyanis több lépésben glükóz alakul ki. A ketontestek mennyisége a vérben ebben a fázisban megnő, míg a koleszteriné és a trigliceridé csökken. Ekkor a szervezet energiaszükségletének 70–90%-át a trigliceridek és a ketontestek elégetése fedezi. Ebben az állapotban (hacsak a test nincs rendkívüli terhelés alatt) az életfunkciók 1-2 vagy akár több hónapon át is fenntarthatóak. Az első 14–20 napon nincs jelentős fehérjevesztés (sok fehérje a vérben, a sejt közötti térben és az izmokban). Az anyagcsere-folyamatok stabilizálódása ezen az alacsonyabb szinten megfelelő feltételeket teremt a szervek csökkent aktivitásához. A nyál, a gyomorsav és a hasnyálmirigy enzimtermelődése minimálisra csökken. A fehérje-, a triglicerid- és a glükózképzés jelentős mértékben lelassul. A szív- és érrendszeri tevékenység a szervezet szükségleteihez igazodik, a mérséklődött terhelés miatt a szívritmus, a szív által kilökött vérmennyiség, a vérnyomás és a perifériás ellenállás csökken. A sejten kívüli folyadékmennyiség kb. 20%-kal lesz kevesebb, a vízszükséglet napi 1-1,5 literre csökken. Az anyagcsere átállása miatt a veseműködés is lelassul.

Mi legyen a gyógyszerekkel böjt alatt?
Ezt mindig az orvos mondja meg, elhagyni bármit is veszélyes lehet, ezért ha gyógyszert szed valaki, csak akkor böjtöljön, ha előzetesen egy, a módszerben jártas szakemberrel már konzultált! Lesznek olyan szerek, melyeket biztosan csökkenteni kell majd, pl. vérnyomásszabályzók, másokat el is lehet hagyni (puffadáscsökkentők, emésztésjavítók…).
Fontos! Aki beteg, gyógyszert szed, vagy bármilyen panasza van, az egyedül sohase álljon neki böjtölni, mert nem tudja, hogy a szervezet kúrareakcióival mit kezdjen! Ezért ilyen esetben mindig orvos útmutatását és kontrollját kérje!